Első harckocsi makettem egy Churchill tank volt, 1:72-es méretarányban (alig hosszabb 10 cm-nél), Airfix gyártó termékeként. Akkori kicsi szívemnek olyan félelmetes nagy csalódás volt a készlet minősége, összeépíthetetlensége, hogy utána jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy újra a páncélosok felé terelődjön a figyelmem. Akkor már volt bennem valamennyi tapasztalat is, úgyhogy neki mertem állni egy Italeri gyártmányú Leopard 2-es tanknak. Az olasz cég termékeiről kb. annyit lehet elmondani, hogy (szerintem legalábbis) híresen egyszerűek, részlettelenek, ha valaki komoly művet szeretne azokból faragni, akkor rengeteg ideje és munkája rámenne. Mivel annyira azért még nem voltak komoly elvárásaim az eredménnyel kapcsolatban, ezért egy olyan makett készült el, aminek esetében nem sírtam különösebben, mikor Édesanyám porolás alkalmával "kilőtte" azt. A következő projekt egy amerikai M1A1 Abrams volt. Ez azóta is megvan, szép dísze a polcomnak, leginkább annak köszönhetően, hogy akkor (előtte és utána is) nagyon szép készleteket gyártott a nagynevű Tamiya cég. Ekkor már egyértelmű volt nekem, hogy engem sokkal jobban érdekelnek a modern páncélosok, mint a WWII, koreai és vietnámi háborúk idejéből származó járművek, félelmetes méretük, sportos és mégis brutális külsejük nagyon megfogott. Volt olyan tervem, hogy elkészítem majd az összes jelenleg létező új harckocsi kicsinyített mását, 4-es Merkavát, T-90-et, M1A3 Abramst, Leopard 2A7+-t, Type 99-et, stb, most már inkább úgy állok hozzá, hogy ha pár éven belül befejezem a jelenlegit, akkor lesz időm azon gondolkozni, hogy az esetleges magánéleti bővülések mellett mi fér még bele. Majd kiderül.
Csak röviden a Merkaváról, mivel nem szeretném ellopni a Wikipedia munkáját, valamint az ott történő keresés örömét sem. Tehát. Izrael az 1948-as függetlenedését követően nagyon örült magának, szerető szomszédaival együtt, és ha ez így lett volna, akkor bizonyára kevesebb háborúban és harcban kellett volna részt venniük... Szükségük volt hadseregre, amit leginkább a második világháborúban bevált tankokból akartak megalkotni, ezt azonban akkoriban főleg csak innen-onnan importált amerikai Sherman és Patton (majd később átalakított M60), brit Centurion, és francia AMX-13 járművekkel tudtak megoldani, vagyis technológiailag folyamatos hátrányban voltak egyrészt a nyugattal, másrészt a Szovjetuniós támogatást élvező Arab világgal szemben. 1973-ban a Jom kippuri háborúban jóval nagyobb verességgel számolhattak volna, ha nem szól közbe a Nagy testvér USA, akik a katonai (főleg a légierőt érintő) támogatásnak köszönhetően esélyesen megakadályoztak egy atombomba bevetését (addigra ugyanis Izrael már nukleáris hatalom volt, és erősen viszketett az ujjuk a gombon). Egyiptom területeket nyert, a zsidó állam vezetőséget váltott. Ezt követően fogtak bele teljesen saját tervezésű harckocsik tervezésébe és gyártásába (még a tesztelés előtt megindították a sorozatgyártást), amiknél leginkább az irányító személyzet védelme volt a fő szempont. Így született meg a Merkava harci jármű.
1978 és 2004 között összesen négy fő típust alkottak meg I, II, III és IV. Igen eredeti és sajátos. Ami ezek közül engem érdekelt, az a legutolsó verzió, ami gyakorlatilag a jelen korunk egyik legmodernebb szárazföldi háborús eszköze. Néhány érdekesebb infó róla:
- 1500 lóerős motor, 65 tonnás tömeg,
- 120 mm-es magas töltényűri nyomást elviselő, stabilizált löveg,
- moduláris, rétegelt felépítésű lapos páncélzat,
- fejlett digitális tűzvezérlő és információs rendszer,
- félautomata töltőrevolver 10, összesen 48 lőszerrel,
- a jármű elejében található motor és meghajtás, ami további védelmet biztosít a 4 fős személyzetnek,
- a hátulsó részben összesen további 9 személy szállítására képes lakosztály van.
A mindenféle infravörös ködgránátvetőkről, ABV és LAHAT-rendszerekről és egyéb tulajdonságokról nem írnék. Jó kis gép ez, elég ennyit tudni. A változatokról még annyit, hogy létezik orvosi-mentő, műszaki-mentő, lövészpáncélos és önjáró löveg verziója is, illetve az alap tanknak egy ún. LIC (Low Intensity Conflicts - alacsony intenzitású konfliktusok) fajtája is, amit főleg az utcai frontokra terveztek leginkább csak annyi átalakítással, hogy a különböző külső műszerek, érzékelők, valamint a lánc extra védelmet kapott, illetve visszaszerelték a lövésznyílást a torony tetejére (alapban ott csak a parancsnoknak kimászási lehetősége). Ez azért fontos, mert a későbbiekben a különböző kiegészítők segítségével próbát teszek a a makett alap verziójának átalakítására, hogy tovább lehessen fokozni a kész élmény brutalitását. Tényleg durva lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése