Megveszünk (vagy szerencsés esetben megkapunk) egy makettet. Revell márkájú készleteknél oldalról kinyitjuk a dobozt, nagyjából minden más esetben a fedelet emeljük le, hogy türelmetlenül belevethessük magunkat a tartalom közé. Fogunk találni pár műanyag keretet, azokon különböző alkatrészeket változatos méretekben, lehetnek azok tenyérnyiek, vagy akkorák, hogy csipesz is alig tudja megfogni őket. A színük lehet valami semleges szürke, homok árnyalatú, vagy áttetsző, ha valamilyen ablakot formálnak meg. Lehet még azok mellett pár fém darabka is, ha elég mélyre nyúltunk le a pénztárcánkban. Kapunk egy építési útmutatót, aminek oldalai közé be lesz szórva egy matricás lap, talán egy különálló festési leírás is. Áttanulmányozzuk mindent, semmi se hiányozzon, és hogy lelki szemeink előtt már láthassuk, ahogyan összeillesztjük az új kedvencünk darabjait. Hogy konkrétan el is tudjuk kezdeni az építést, ahhoz szükségünk lesz jó pár, esetünkben létfontosságú szerszámra, kellékre. Pár szót ezekről.
Először is kényszeresen el akarunk távolítani minden alkatrészt a keretről... el kell valahogy távolítanunk egy kiválasztott alkatrészt a keretről, miután megnéztük az útmutatóban, hogy mire lesz szükségünk. Ehhez használhatunk egy csípőfogót, szikét, vagy akár egy körömvágó csipeszt is, lényeg, hogy a sérülékeny műanyagdarabkák ne sérüljenek. Az öntőkeret maradékát lereszelhetjük, vagy biztosabb kezűek levághatják. Fontosnak tartom és igyekszem is betartani, hogy csak annyi alkatrészt vegyek le, amennyire rögtön szükségem is lesz, és ha már egyszer ezt megtettem, akkor egy kis tálba, tányérra tegyem, mert kevés annál idegesítőbb eset van, amikor egy pici műanyag elvész a hulladék között. Szükségünk lehet (és lesz is) egy csipeszre. Vagy akár egy egész készletre, sose lehet tudni. Egyrészt azért praktikusak, mert az ujjakkal kezelhetetlen darabokat máshogyan nehéz precízen mozgatni, másrészt lehet olyan helyzet, hogy szűk helyre kell valamit beillesztenünk pontosan. Hogy az ember élete csodás és könnyű legyen, néhány gyártó volt olyan kedves, és csinált a képen is látható szerszámkészletet, ellátta a csodás kis márkanevével, így egyrészt megkaphatunk mindent egy csapásra, és csak Picivel kell többet fizetnünk érte... nem baj, a lényeg, hogy minőségi eszközeink legyenek, amiket odafigyeléssel használunk. Könnyű velük hibázni, amit nehéz javítani, viszont ha sikerült szépen eltávolítani a kívánt alkatrészt, megtisztogattuk minden fölöslegtől, akkor jöhet a következő lépés! Egyrészt rábszhatunk az egészre az alábbi műszerrel:
Vagy az útmutató alapján végre ragasztunk. Viszonylag sok variáció létezik a kötőanyagra. Ha nem vagyunk normálisak, akkor használhatunk híg, vagy kevésbé folyós pillanatragasztót. Ellenkező esetben valamelyik makettgyártó termékét választjuk, persze ez sem egyszerű. Van tűs, ecsetes, tubusos, tiszta alkatrészekhez, kicsi, nagy, és még pár másik. Azt hiszem nem követek el nagy reklámot, nagyjából sejtem, hogy rengetegen használják ezt:
Szvsz szuper cucc ez. Viszonylag kevés alkalommal történt, hogy beszáradt volna, és nagyon egyszerűen, nagyszerűen kezelhető, praktikus kellék, ami látszik is rajta. Híg, mégsem folyik szanaszét, nem olvad el tőle minden a környezetében, bőrről is könnyen lejön. Jó, na. Ragasztunk vele, ami jó érzés, egyrészt mert kezd a fejünkbe szállni a gőze, amire abban a helyzetben nem nagyon gondolunk. Kellene valami maszk? Másrészt kezd alakja lenni az építményünknek. Előfordulhat, hogy az összeillesztést követően meg kell küzdeni kisebb-nagyobb résekkel, ehhez létezik egy megfelelő makettező anyag, nekem most nincs, majd írok róla, ha lesz. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése