Fontos!

Fontos megjegyeznem két dolgot.

1. Az általam megtapasztalt hiedelemmel ellentétben a makettezés nem játszás, avagy a makettek nem játékok. Íme:

2. A "feltűnően internetről letöltött külsejű" képek mellett saját szülésű fotókat is használok, amik egy hűséges Panasonic DMC-LX3-mal készülnek. Ha utóbbiak silány minősége miatt netán valaki felháborodását kifejezné nekem, és erre én mentegetőzésként igyekeznék mindezt a fényképezőgépemre fogni, akkor előzetesen is legyen kimondva, leírva, hogy tévedni fogok.

Köszönöm.

Ami még van pt. 3.

A makettgyártók eléggé magas szinten végzik a műanyag megmunkálását, emellett és emögött pedig (elképzeléseim szerint) komoly tervezői munka áll, hogy a termékük összeállítása problémamentes és örömteli legyen. Légy a levesben... mindig lehet, akár egyedi, vagy sorozat-előállítási fokon is, ami jelenthet apró réseket, vagy egészen nyakatekerten elbszott alkatrészeket is. Előbbi esetekre lehet segítségünkre a tömítő paszta.

A trend ennél a terméknél is hasonló a többihez, viszonylag sok gyártó palettáján szerepel, így kedvünk szerint kiválaszthatjuk a számunkra legkellemesebbet. Állaguk fajtától függően viszonylag sűrű, a kívánt felületre, vagy résbe helyezve 10-20 perc alatt megköt, utána csiszolható, így rendes munka és festés után észrevehetetlen lesz. Hasznos kiegészítő. Főleg repülőgépmaketteknél a teljesen sima felület kötelező, a tökéletes és kényelmes eredményért a klasszikus csiszoló eszközök (rúd, papír) mellett használhatunk a Gunze márkához tartozó Mr. Surfacer nevű anyagot is, amiket a többihez hasonlóan különböző finomsággal lehet megvásárolni. Nekem ilyenre reményeim szerint nem lesz szükségem (kopp-kopp). Hozzá kell tennem, hogy ha egy felületet lecsiszolunk, akkor ott sok részlet elveszhet, szegecselés, panelek, ezeket karcolással, vagy egyéb felületi munkával vissza lehet ügyeskedni. Ha készen vagyunk a testtel, akkor következhetnek a festékek, amikről már nagyjából szóltam. Alapozásról össz-vissz csak annyit, hogy léteznek ehhez "speciális" fehér festékek, vagy áttetsző lakkok, amik személytől függően segíthetik a további rétegek felvitelét, árnyalását.

Előfordulhat például a következő két eset: szükségünk van egymás mellett lévő, élesen elhatárolódó árnyalatra, vagy éppen egy áttetsző alkatrész környezetét festenénk be úgy, hogy az "üveget" ne érje a szín. Ekkor vehetjük kezünkbe a maszkoló anyagokat, akár szalag, vagy folyadék formában. Előbbit általánosan lehet ismerni az ennél jóval nagyobb volumenű szobafestések alkalmaiból. Amíg kezembe nem került úgymond rendes makettező maszkoló szalag, addig úgy gondoltam, hogy nyugodtan lehet a barkácsboltokban is beszerezhetőt használni, most már látok különbséget közöttük, javaslom, hogy szánjuk rá a pénzt, precízebb munkát tud biztosítani. Íme kép a Tamiya megoldásáról (több méretben is kapható):

Létezik folyékony maszkolási lehetőség is. Ezt egy ecsettel tudjuk a kívánt felületre felvinni, ahol az megszárad, lefed, véd, hogy a festést követően egyszerűen le lehessen szedni. Praktikus kellék. A Humbrol terméke pedig kinézetre akár még vicces is lehetne.

Igen, a valóságban is lila.

A különböző kopások, környezeti és időjárás okozta koszolódások megalkotásának rengeteg módja, profik lélegzetelállító hatásokat el tudnak érni. Közöttük van néhány jó fej ember, aki készített és feltöltött videókat a témában, ezzel segítve a cipőmben járkálókat. Igyekszem majd megtanulni a leglényegesebbeket, hogy ne a legvégén cssszem el a kívánt eredményt majd. Létezik sokféle előre gyártott híg, olajos mosó, amivel át lehet kenni a felületeket, és/vagy használhatunk pasztell-, vagy pigmentporokat. Utóbbiból én is beszereztem egy-két árnyalatot. Arról majd később írok, hogy mit kell velük csinálni, addig még nekem is van mit elsajátítanom róluk.

Bizonyára van még sok-sok kiegészítő és kellék, amiről nem szóltam ebben az összefoglalóban, ha szükségem lesz rájuk, akkor az építés folyamában úgyis elő fognak kerülni. És ha már erről van szó: tervezek most fúrni-faragni bőven, köszönhetően a pár napja elém kerülő piciny átalakítási kötelességnek (lásd kép az előző bejegyzésben). Nem ígérkezik könnyű melónak.

Ouch

És még mielőtt folytatnám a kellékek részletezését... ezt a képet egy fórumon találtam, és azt mutatja, hogy hogyan kell kijavítani a készlet egyik fő darabját ahhoz, hogy megfelelő lehessen. Nem tudom, hogy sírjak-e, vagy kardomba dőljek nevessek. Lesz itt meló bőven...

Ami még van pt. 2.

A festés művelete talán a legfontosabb és egyben legnehezebb része is a makett építésében. Hiába figyeltünk minden pici részletre, vagy használtunk fel két tonna fémmaratást a szépítéshez, ha a végén mégis úgy néz ki az eredmény, mint hogy ha lehányták volna (lásd korábbi munkáim zöme). Mi kell hozzá? Kellenek festékek, ecsetek, hígító, törlőpapír, ecsetmosó, aki pedig megteheti, annak szórópisztoly, kompresszor, különféle tisztítószerek, légelszívó és már ezer más kiegészítő. Itt jegyezném meg, hogy egészen egyszerűen annyi féle és annyi különböző (...) funkciójú szerszámot lehet makettgyártóktól venni, hogy az félelmetes... Nyilván nagyon jó érzés, esetenként praktikus is lehet, ha ezeket mind birtokoljuk, a legtöbbjük azért mégis pótolható kis leleményességgel, vagy ügyességgel. Festékek.

Olajalapú festék

Vízbázisú festék

Választhatunk víz-, vagy olajbázisú festéket. Utóbbi talán kicsit jobban elterjedt, de nem mondanám, hogy népszerűbb. Összetevőtől függően a színek keverhetőek, megfelelő szerrel hígíthatóak, szóval ha valakinek nem elég az elérhető Mol-számnyi variáció, akkor nyugodtan munkához láthat (sok esetben kell is, sajnos, viccet félretéve). A vízbázisú festék elvileg gyorsabban szárad, környezetkímélőbb, kevésbé kell figyelnünk a folyamatos szellőztetésre, szórópisztolyokhoz is inkább az ajánlott, mivel a használat utáni tisztítás is jóval könnyebb. Terv szerint én Vallejo márkájú színeket fogok használni majd, ha minden jól megy, akkor találtam is magyarországi beszerzőhelyet, ügyes válogatással nem is kell majd egy vagyont náluk hagyni.

Ecset és szórópisztoly. Hogy őszinte legyek, utóbbi használatában nincs felhőtlenül sok tapasztalatom, mégis visszasírom picit, amikor még működött a sajátom, óriási különbség van a két eszköz munkája között. Nyilván ecsettel is lehet nagyobb felületet festeni, de nagy eséllyel lesz az eredmény csíkos, vagy túlságosan vastag rétegű, nem szép az. Részletek megjelenítéséhez kiváló, figurák színezéséhez szintén elengedhetetlen, egy ügyes kéz és vékony ecset párosa kis túlzással csodákat képes alkotni. Mint említettem, szükségünk lehet (és lesz is) hígítóra, amihez a használt festék saját márkájú terméke talán a legmegfelelőbb, talán azzal a legnehezebb mellé nyúlni. Persze biztosan van, aki olcsóbban beszerezhető, általános szert használ, erről tanácsot én is szívesen fogadok, nem mint hogy ha nálam liter/nap mértékkel fogyna a hígító, de azért hasznos infó lenne. Az ecsetek tisztításához létezik külön speciális mosószer, üvegesen, nem olcsón, de a meglévőt is kb. 6-7 makettnél használtam, és most tervezem a leváltását, szóval ez sem annyira fogyó termék. Papírtörlő mindig legyen, keverőtál, pipetta és egyéb okosságok pedig ízlés szerint, ha vannak, akkor abból biztosan nem lesz gond. Szórópisztolyról és annak használatáról inkább majd akkor írok, ha megint lesz. Léteznek festékspray-k, ami akár jelenthetne nagyon jó hírt is, de van némi hátrányuk. Egyrészt viszonylag kevés színben lehet őket kapni, keverni se nagyon fogjuk tudni őket, mocskosul drágák, és az eredmény is szemcsés lehet, ha nem a megfelelő távolságból használjuk. Én most vettem egy Gunze márkájú spray lakkot (Mr. Top Coat névre hallgat. Imádom), kíváncsian várom, hogy mit tud produkálni. Szerencsére a használatának pontos menete rajta van a flakon hátulján. Lásd:

Iszonyatosan sok különböző technikája van még a festésnek, kezdve a ködöléstől egészen a szárazecsetelésig, ezekről is majd később, eksön közben. Még hátra van pár kellék, amit még az előkészületek előtt be fogok mutatni: pigmentek, maszkolóanyagok, illetve magát a matricázás műveletét, kiegészítőit. Nem szeretek matricázni...

Ami még van pt. 1.

Megveszünk (vagy szerencsés esetben megkapunk) egy makettet. Revell márkájú készleteknél oldalról kinyitjuk a dobozt, nagyjából minden más esetben a fedelet emeljük le, hogy türelmetlenül belevethessük magunkat a tartalom közé. Fogunk találni pár műanyag keretet, azokon különböző alkatrészeket változatos méretekben, lehetnek azok tenyérnyiek, vagy akkorák, hogy csipesz is alig tudja megfogni őket. A színük lehet valami semleges szürke, homok árnyalatú, vagy áttetsző, ha valamilyen ablakot formálnak meg. Lehet még azok mellett pár fém darabka is, ha elég mélyre nyúltunk le a pénztárcánkban. Kapunk egy építési útmutatót, aminek oldalai közé be lesz szórva egy matricás lap, talán egy különálló festési leírás is. Áttanulmányozzuk mindent, semmi se hiányozzon, és hogy lelki szemeink előtt már láthassuk, ahogyan összeillesztjük az új kedvencünk darabjait. Hogy konkrétan el is tudjuk kezdeni az építést, ahhoz szükségünk lesz jó pár, esetünkben létfontosságú szerszámra, kellékre. Pár szót ezekről.

Először is kényszeresen el akarunk távolítani minden alkatrészt a keretről... el kell valahogy távolítanunk egy kiválasztott alkatrészt a keretről, miután megnéztük az útmutatóban, hogy mire lesz szükségünk. Ehhez használhatunk egy csípőfogót, szikét, vagy akár egy körömvágó csipeszt is, lényeg, hogy a sérülékeny műanyagdarabkák ne sérüljenek. Az öntőkeret maradékát lereszelhetjük, vagy biztosabb kezűek levághatják. Fontosnak tartom és igyekszem is betartani, hogy csak annyi alkatrészt vegyek le, amennyire rögtön szükségem is lesz, és ha már egyszer ezt megtettem, akkor egy kis tálba, tányérra tegyem, mert kevés annál idegesítőbb eset van, amikor egy pici műanyag elvész a hulladék között. Szükségünk lehet (és lesz is) egy csipeszre. Vagy akár egy egész készletre, sose lehet tudni. Egyrészt azért praktikusak, mert az ujjakkal kezelhetetlen darabokat máshogyan nehéz precízen mozgatni, másrészt lehet olyan helyzet, hogy szűk helyre kell valamit beillesztenünk pontosan. Hogy az ember élete csodás és könnyű legyen, néhány gyártó volt olyan kedves, és csinált a képen is látható szerszámkészletet, ellátta a csodás kis márkanevével, így egyrészt megkaphatunk mindent egy csapásra, és csak Picivel kell többet fizetnünk érte... nem baj, a lényeg, hogy minőségi eszközeink legyenek, amiket odafigyeléssel használunk. Könnyű velük hibázni, amit nehéz javítani, viszont ha sikerült szépen eltávolítani a kívánt alkatrészt, megtisztogattuk minden fölöslegtől, akkor jöhet a következő lépés! Egyrészt rábszhatunk az egészre az alábbi műszerrel:

Vagy az útmutató alapján végre ragasztunk. Viszonylag sok variáció létezik a kötőanyagra. Ha nem vagyunk normálisak, akkor használhatunk híg, vagy kevésbé folyós pillanatragasztót. Ellenkező esetben valamelyik makettgyártó termékét választjuk, persze ez sem egyszerű. Van tűs, ecsetes, tubusos, tiszta alkatrészekhez, kicsi, nagy, és még pár másik. Azt hiszem nem követek el nagy reklámot, nagyjából sejtem, hogy rengetegen használják ezt:

Szvsz szuper cucc ez. Viszonylag kevés alkalommal történt, hogy beszáradt volna, és nagyon egyszerűen, nagyszerűen kezelhető, praktikus kellék, ami látszik is rajta. Híg, mégsem folyik szanaszét, nem olvad el tőle minden a környezetében, bőrről is könnyen lejön. Jó, na. Ragasztunk vele, ami jó érzés, egyrészt mert kezd a fejünkbe szállni a gőze, amire abban a helyzetben nem nagyon gondolunk. Kellene valami maszk?  Másrészt kezd alakja lenni az építményünknek. Előfordulhat, hogy az összeillesztést követően meg kell küzdeni kisebb-nagyobb résekkel, ehhez létezik egy megfelelő makettező anyag, nekem most nincs, majd írok róla, ha lesz. Folyt. köv.

És az egyes számú dobozfedél mögött...

Mint látható, jobb oldalra készítettem két listát a meglévő és beszerzendő kellékekről, kiegészítőkről, utóbbiaknál mellette az ár, amin jelenleg megvehető az adott cucc. Először (most és a következő pár bejegyzésben) legyen szó arról, ami már van.

HobbyBoss 82429-es készlete

A HobbyBoss cég nevével először úgy másfél éve találkoztam, amikor fejembe vettem, hogy hosszú kihagyás után újra belevágnék egy makett építésébe. Nyilván nem szeretném reklámozni, de a MegaMakett  webshopban akkoriban éppen akciós volt egy Academy Merkava Mk.IV tank szettje (kb 8k helyett 5.5k), amit meg is vettem, de előtte természetesen körülnéztem, hogy mi van a piacon, így eljutottam a kínaiak termékéhez is. Utóbbi jóval drágább volt, kétszeres árért cserében jobb minőséget, több részletet és alkatrészt adtak volna, de úgy voltam vele, hogy egy visszatéréshez (nagyon komoly dolgokról van itt szó, kérem!) elég lesz a koreai gyár makettje is, majd azután belekezdek egy fokkal nagyobb kihívásba, ha végeztem. Szóval meglett az Academy Merkavája, amit amúgy a jelen időben is építek, vagyis most vagyok a festési résznél, alap megvan, most jön a szépítgetés. Nem lett annyira jó, mint szerettem volna... Sokat kutattam, hogy milyen szín legyen az alap, mert a megadott Sinai Grey nem sok gyártó palettáján szerepel készen, főleg nem az itthon is beszerezhetőek között. Egy bolt ajánlására (akit még nem nevezek meg) kezembe fogtam a Revell 45-ös, Light olive névre hallgató festékét, amivel jól beszptam, ugyanis nem tudom miért, de az első tégely valamiért (nagyon kíváncsi lennék, tényleg) egy árnyalattal sárgásabb árnyalatot adott, mint amit utána használtam, és az újrafestés nem kicsit vette el a kedvem az egésztől. Hozzá kell tennem, hogy amióta teljesen véletlenül tönkre vágtam a szórópisztolyom (kicsit későn álltam neki a tisztításhoz, és már nem segített rajta semmi sem. És senki sem), azóta a matricázás mellett a festés a legkevésbé pozitív része számomra az építési folyamatnak. Lényeg a lényeg, hogy van most egy olyan Merkava makettem, jelenleg fő-, de nemsokára már mellékprojekten, ahol kitapasztalhatom a koszolás, díszítés trükkjeit. Képeket nem hiszem, hogy kiteszek majd, maximum összehasonlításként, hogy honnan indultam, és hova érkeztem.

Visszatérve a HobbyBoss makettjére, amit barátoktól kaptam még nyáron a születésnapomra, röviden róla. A készlet 38 keretén összesen 745 homok színű fröcsötött alkatrészt (amiből 216 darab a szemenkénti lánctalpat alkotja), 96 darabnyi fémmaratást, néhány vinyl karikát, egy rakat fém pöcköt (majd mesélek még róla) és egy hosszú láncot tartalmaz, páratlan minőségben. Gyakorlatilag ez az első olyan szett, amit végignézve ne találnék beszívódásokat, sorját (a műanyagöntési technika sajátossága a legtöbb esetben), a panelek tiszták, a felületi alkatrészeken megmunkált anti-slip (erre is visszatérek még) réteg is nagyon finom. Lehetségesnek tartom, hogy pár év múlva ezt is űberelni fogják, de számomra ez tényleg a csúcs. Képeket is természetesen mutatok majd, ha már elkezdtem az építést. Felmerülhet a kérdés, hogy miért hajtok ennyi utángyártott kiegészítőt, ha az alap készletről is ennyit áradozok: hiába van szó (szerintem) a fröccsöntés egyik etalonjáról, megvannak a technika hátrányai, ami miatt néhány részlet nem egyezik meg az eredetivel. Ezért vannak olyan cégek, mint pl. az Eduard, E.T.Model, Aber, Voyager, Verlinden, Legend, akik félelmetesen precíz feljavító szetteket készítettek rengeteg maketthez, főként fémmaratásból és műgyantából. Össze fogom hasonlítani az eredeti és cserélt részleteket, hogy lehessen látni a javulás mértékét. Alig várom, őszintén kíváncsi vagyok!

Merkava, the story

Első harckocsi makettem egy Churchill tank volt, 1:72-es méretarányban (alig hosszabb 10 cm-nél), Airfix gyártó termékeként. Akkori kicsi szívemnek olyan félelmetes nagy csalódás volt a készlet minősége, összeépíthetetlensége, hogy utána jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy újra a páncélosok felé terelődjön a figyelmem. Akkor már volt bennem valamennyi tapasztalat is, úgyhogy neki mertem állni egy Italeri gyártmányú Leopard 2-es tanknak. Az olasz cég termékeiről kb. annyit lehet elmondani, hogy (szerintem legalábbis) híresen egyszerűek, részlettelenek, ha valaki komoly művet szeretne azokból faragni, akkor rengeteg ideje és munkája rámenne. Mivel annyira azért még nem voltak komoly elvárásaim az eredménnyel kapcsolatban, ezért egy olyan makett készült el, aminek esetében nem sírtam különösebben, mikor Édesanyám porolás alkalmával "kilőtte" azt. A következő projekt egy amerikai M1A1 Abrams volt. Ez azóta is megvan, szép dísze a polcomnak, leginkább annak köszönhetően, hogy akkor (előtte és utána is) nagyon szép készleteket gyártott a nagynevű Tamiya cég. Ekkor már egyértelmű volt nekem, hogy engem sokkal jobban érdekelnek a modern páncélosok, mint a WWII, koreai és vietnámi háborúk idejéből származó járművek, félelmetes méretük, sportos és mégis brutális külsejük nagyon megfogott. Volt olyan tervem, hogy elkészítem majd az összes jelenleg létező új harckocsi kicsinyített mását, 4-es Merkavát, T-90-et, M1A3 Abramst, Leopard 2A7+-t, Type 99-et, stb, most már inkább úgy állok hozzá, hogy ha pár éven belül befejezem a jelenlegit, akkor lesz időm azon gondolkozni, hogy az esetleges magánéleti bővülések mellett mi fér még bele. Majd kiderül.

Csak röviden a Merkaváról, mivel nem szeretném ellopni a Wikipedia munkáját, valamint az ott történő keresés örömét sem. Tehát. Izrael az 1948-as függetlenedését követően nagyon örült magának, szerető szomszédaival együtt, és ha ez így lett volna, akkor bizonyára kevesebb háborúban és harcban kellett volna részt venniük... Szükségük volt hadseregre, amit leginkább a második világháborúban bevált tankokból akartak megalkotni, ezt azonban akkoriban főleg csak innen-onnan importált amerikai Sherman és Patton (majd később átalakított M60), brit Centurion, és francia AMX-13 járművekkel tudtak megoldani, vagyis technológiailag folyamatos hátrányban voltak egyrészt a nyugattal, másrészt a Szovjetuniós támogatást élvező Arab világgal szemben. 1973-ban a Jom kippuri háborúban jóval nagyobb verességgel számolhattak volna, ha nem szól közbe a Nagy testvér USA, akik a katonai (főleg a légierőt érintő) támogatásnak köszönhetően esélyesen megakadályoztak egy atombomba bevetését (addigra ugyanis Izrael már nukleáris hatalom volt, és erősen viszketett az ujjuk a gombon). Egyiptom területeket nyert, a zsidó állam vezetőséget váltott. Ezt követően fogtak bele teljesen saját tervezésű harckocsik tervezésébe és gyártásába (még a tesztelés előtt megindították a sorozatgyártást), amiknél leginkább az irányító személyzet védelme volt a fő szempont. Így született meg a Merkava harci jármű.

1978 és 2004 között összesen négy fő típust alkottak meg I, II, III és IV. Igen eredeti és sajátos. Ami ezek közül engem érdekelt, az a legutolsó verzió, ami gyakorlatilag a jelen korunk egyik legmodernebb szárazföldi háborús eszköze. Néhány érdekesebb infó róla:

- 1500 lóerős motor, 65 tonnás tömeg,

- 120 mm-es magas töltényűri nyomást elviselő, stabilizált löveg,

- moduláris, rétegelt felépítésű lapos páncélzat,

- fejlett digitális tűzvezérlő és információs rendszer,

- félautomata töltőrevolver 10, összesen 48 lőszerrel,

- a jármű elejében található motor és meghajtás, ami további védelmet biztosít a 4 fős személyzetnek,

- a hátulsó részben összesen további 9 személy szállítására képes lakosztály van.

A mindenféle infravörös ködgránátvetőkről, ABV és LAHAT-rendszerekről és egyéb tulajdonságokról nem írnék. Jó kis gép ez, elég ennyit tudni. A változatokról még annyit, hogy létezik orvosi-mentő, műszaki-mentő, lövészpáncélos és önjáró löveg verziója is, illetve az alap tanknak egy ún. LIC (Low Intensity Conflicts - alacsony intenzitású konfliktusok) fajtája is, amit főleg az utcai frontokra terveztek leginkább csak annyi átalakítással, hogy a különböző külső műszerek, érzékelők, valamint a lánc extra védelmet kapott, illetve visszaszerelték a lövésznyílást a torony tetejére (alapban ott csak a parancsnoknak kimászási lehetősége). Ez azért fontos, mert a későbbiekben a különböző kiegészítők segítségével próbát teszek a a makett alap verziójának átalakítására, hogy tovább lehessen fokozni a kész élmény brutalitását. Tényleg durva lesz...

Alapok

Röviden egy kicsit arról, hogy számomra mi és mit jelent a makettezés. Ennek a hobbinak elég sok fajtája van, dolgozhatunk fával, fémmel, papírral, agyaggal, stb, és készíthetjük a megálmodott alakot saját, vagy mások tervei szerint. Én olyan maketteket építettem eddig leginkább, amik különböző gyártók műanyag alkatrészekből összerakható termékei.

Kb. így néz ki: fröccsöntéses technikával elkészül egy keret, ami tartalmazza az összeállításhoz szükséges darabokat. Egyszerűbb maketteknél ez 10-15 alkatrész, nagyobb készleteknél akár bőven 1000 fölött is lehet. Levágást követően ezek összeillesztéséhez egy pillanatragasztónál enyhébb anyagot érdemes használni, olyat, amilyet az említett gyártók akár maguk is elkészíthetnek, ezeknek is rengeteg fajtája van, nem különösebben érdekes. A műanyag alkatrészeken kívül mostanában egyre divatosabb különböző fémmaratott darabokat is mellékelniük, amilyet az alábbi kép baloldalán lehet látni.

Ezek általában mocskosul kicsi, sárgarézből készült részek, nagyon könnyen elhajlanak, sérülnek, egyszóval nem könnyű velük dolgozni, de csodálatos részleteket tudnak hozzáadni a készlethez. Az összeállított makettet (persze az építés közben is) festjük, erre elég sok gyártó kegyetlenül sok variációjú festéke áll rendelkezésre akár olaj, vagy vizes alapban. Ezekhez használhatunk ecsetet, szórópisztolyt, vagy akár szivacsot is, ha speciális hatást akarunk elérni vele. Ami ezeken a műveleteken kívül esik - pl. tömítés, csiszolás, maszkolás, koszolás - azokat most nem részletezem, az építés közben úgyis lesz rá alkalom.

Az első makettemet 10 éves koromban kaptam, és nagyjából akkor egyértelmű is lett, hogy nagyon passzol ez hozzám, szerettem, hogy pontosnak és türelmesnek kell lenni hozzá, valamint hogy elvette minden időmet, és legálisan szagolhattam a ragasztót. Ez utóbbi amúgy csak pár hónapja jutott eszembe, hogy kellett volna-e bármi óvintézkedést tennem ilyen irányba anno, vagy csak örüljek neki utólag is, hogy (valami miatt) akkoriban olyan vidám kisfiú voltam. Ez van. A korábbi makettek nagy része már nincs meg, elég tré munkák születtek, és a jelenleg még meglévőek is inkább csak szentimentális értékűek, mintsem remekművek (és most finoman fogalmaztam). Egy igazán szép munkához sok idő, odafigyelés, technikai tudás és pénz szükséges. Mivel ez a projekt messzire tervez az időben, ezért remélhetően egyik hozzávaló beszerzésre sem lesz túl nagy probléma. Majd kiderül. Ami biztos: vannak olyan értékek az életemben jelenleg, amik félelmetesen fontosabbak ennél, úgyhogy inkább legyek készen az építéssel csak 10 év múlva, mint hogy majd McDonald's-os fizuból kelljen elvinnem a barátnőmet moziba, aki addigra már amúgy is elhagyott...

A képek a http://www.hobbyboss.com/ honlapról származnak.

A terv

Szeretném megépíteni az Izraeli Védelmi Erők egyik legújabb és legerősebb harckocsijának, a Merkava Mk.IV-nek tőlem telhető lehető legpontosabb és legélethűbb makettjét. Azt még egészen pontosan nem tudom, hogy ezt hogyan fogom megvalósítani, de annyi biztos, hogy ez egy hosszú távú cél, és bizony rengeteg szeretet kell majd adnom a közeli környezetemnek, hogy egy ilyen masszív időtöltést (és pénzköltést) elnézzenek nekem...

A bejegyzések során igyekszem kitérni minden egyes részletre, amiket képekkel dokumentálok majd. Fontosnak tartom, hogy megpróbáljam megismertetni az erre tévedt olvasókkal a makettezés örömeit, vagy hogy miért tépem ki a maradék hajam az építés közben. Szó lesz majd a különböző kiegészítőkről, elengedhetetlen kellékekről, saját bővítményekről is. Terv szerint bemutatok majd valós adatokat és információkat magáról a harckocsiról, valamint igyekszem fényt deríteni arra, hogy miért pont ezt a tankot választottam (ezt gyorsan le is lövöm: ezt kaptam ajándékba, és elég sokáig nézegettem ahhoz, hogy megtetsszen). Reményeim szerint mindez a lehető legérdekesebb módon fog megszületni, és velem együtt mások is örömüket fogják lelni a folyamatban és eredményben (valamint nem kell emiatt olyan tényekkel szembesülnöm, hogy nem tudtam befejezni emellett az Egyetemet, munkanélküli lettem, elhagyott a barátnőm, a barátaimat eladtam makettfestékért cserébe, stb)!