Nem tudom már hányadik alkalommal bszom fel magam az elrontott gyártású alvázon, nem is az a lényeg, hanem hogy miután jó egy hónapot hagytam száradni a tömítő pasztát, végre hozzá kezdtem a csiszoláshoz.
Ahogy a képen is látni kicsit megszaladt a kezeim között a Revell Plasto, finoman fogalmazva is csak annyit tudok mondani, hogy bőven sok jutott az átalakítás során keletkező résekbe. És a felületre. És a felületen lévő részletekre. Sebaj. Maga az tömítő nálam jelesre vizsgázott, nem zsugorodott össze a vártnál jobban, és erősen megtapadt ott, ahol kellett neki. Állagát tekintve gipsszerűre száradt. Amennyit csak tudtam és lehetett, azt szikével próbáltam finom rétegenként eltávolítani, bár féltem, hogy esetleg megsértem az alap műanyagot, azt szerencsére nem sikerült. Kis vizezés után előkerült a 220-as csiszoló papír, ami a maradék munkát viszonylag könnyen elvégezte. A tömítő könnyen vállt porrá, ami a csak a takarítás szempontjából lett bajos.
Egy helyen, ahol kb. egy 4 mm-es rést kellett befoltozni, kicsi helyen lepattant a feltöltés, úgyhogy oda megint került egy kis Plasto, holnap már az is csiszolható lesz. Egyelőre még csak a nagyolást csináltam meg, de hozzávetőlegesen már most is teljesen sima a felület. Ettől függetlenül nem lesz baj, ha egy nagyobb finomságú papírral is végig megyek rajta, legalább a most okozott kicsiny karcolások is teljesen eltűnnek majd.
Lekopogom, úgy érzem semmilyen részletet nem sikerült bántanom az alváz felületén (és amúgy is, csszzem meg, ki fogja ott látni...), ha netán a derékszögeknél maradna egy vékonyka vonal, akkor az még hegesztési varratnak is simán elmenne (öntésre gondolok pedig). Tanulság mindenesetre volt: az a jó abban, ha túlságosan sok tömítő pasztát használunk, hogy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése